Sikeres hetet zártunk, ma véget ért az idei második !brandYOU prémium üzleti tábor. Konfliktuskezelés maradt mára, és bár péntek van, fáradtak a gyerekek, mégis nagyon figyeltek, okosakat, érdekeseket kérdeztek.
Milyen szintjei vannak a konfliktusoknak? Mikor hasznos a versengés, keressünk-e kompromisszumot, vagy elkerüljük az adott helyzetet? Alkalmazkodjunk, vagy ügyesen oldjuk meg a problémát? Néhány gondolatot magukkal vittek, hogy miként simíthatják ki – az életünk részét képező - konfliktusokat, hogyan tudják e helyzetek nagy részét pozitívan megközelíteni. Természetesen ez is egy ennél sokkal tágabb téma, de részletesebben majd az YBC tréningjein foglalkozunk vele.
Az egyik szituációs játékunkban a farkasok és az emberek tárgyaltak a földterületről, mely korlátozottan áll rendelkezésükre, a helyzet pedig – a mindkét oldalon növekvő populáció és igények miatt – tarthatatlan, kompromisszumos megoldásra van szükség. A két csapat szuper ötletekkel állt elő, és várakozáson felüli módon és idő alatt találtak olyan megoldást, mely valóban mindkét fél számára kielégítő lehet.
Az „útravaló” idézetek mellett nem maradhatott el Al Pacino tolmácsolásában egy híres, komoly motivációs beszéd, néma csendben hallgatták, nem véletlenül az egyik nagy kedvencem.
Ebéd után megköszöntem a hetet és átadtam elismerésül az oklevelüket. Mindenki megkapta a névjegykártyáját, melyen a tegnap véglegesített logóik digitalizált változatát, „beosztásukat” és elérhetőségeiket láthatták viszont, ezeket persze el is kezdték cserélgetni.
Izgatottak voltak és nagyon örültek az ajándékoknak, megpróbáltuk megörökíteni az átadást, a képek lényege leginkább azok üzenete, a büszkeség és az öröm, hogy ilyen jól sikerült a héten minden.
Ezt követően tényleg nem maradt más, mint a popcorn, süti, öröm, lufik, beszélgetés. Mindig meglep, hogy milyen csodálatos a gyermeki lélek. A lufikat felfújták, beszélgettek, majd kiderült, hogy azt eszelték ki, hogy a lufikkal megszólítanak embereket, akiknek kedvesen, egy pénteki mosolyért cserébe átadják azt. Tündériek voltak, kedvesek, a lufikkal szaladtak, boldogak lettek attól, ha valaki elsétált egy lufival, miután rájuk mosolygott. Nagy kedvencük lett egy gazdi, aki a lufit a kiskutya hámján vitte tovább, tényleg nagyon helyes volt.
A képek talán valamit vissza tudnak adni abból az érzésből, ami ezen a szemet gyönyörködtető látványon kívül a szívnek is oly kedves érzés, az önfeledten nevető csapatot nézni, nagyon köszönöm a szülőknek és főként a gyerekeknek ezt a szép hetet!
Comments