Újabb nap, a negyedik, új beszámoló....A mai napi témáink talán a legnehezebbek a tréningtábor "menetrendjében".
Konfliktuskezelés, ami nem könnyű téma. Mi is az a konfliktus? Kik között jön létre? Tényleg vannak fajtái? Rendben, vannak, együtt élünk velük, de kezelnünk kell, ráadásul nem is vagyunk egyformák, hanem bizony különbözőek.
A gyerekek értették, amikor arról beszéltem nekik, hogy természetünknek megfelelően kezelhetjük elkerülő, kompromisszumkereső, vagy más módon konfliktusainkat. Ezen a viselkedésen formálni, majd azt alkalmazni már sokkal mélyebb és összetettebb folyamat. Tanulással és gyakorlással a célirányos - pl. Youngster Business Club - tréningek keretein belül érjük el azt a gyerekekkel.
Vajon mit éreztek, mikor kaptak néhány tulajdonságot és ezzel kellett addig „üzletelni”, ameddig náluk maradtak azok, amiket sajátjuknak éreznek? Cserélhettek, de természetesen nem mindenkinek volt ez a csere kedvező, így nem is mentek bele. Nem volt kellemes ezen vitázni, érvelni, illetve az is rossz érzés volt, mikor náluk maradt egy olyan tulajdonság, mellyel egyáltalán nem tudtak azonosulni.
Szünetben ment a buli, a tánc. :)
A következő témánk nagyon érdekelte a gyerekeket, az nem volt más, mint a kamaszkor, a hozzá kapcsolódó változások, feladatok, nehézségek. A mai második fogalomfelhő erről szólt, egészen megdöbbentett, hogy egy egyszerű asszociációs feladattal mi derült ki, hogy ők mit gondolnak életüknek arról a korszakáról, amibe tulajdonképpen már valamennyien kicsit beléptek. Az ő szemszögükből bővebben átbeszéltük, de kicsit a szülői oldalról is beszélgettünk.
Az ebéd mindig egy nagyszerű pontja a napunknak, finom volt a paradicsomleves, a csirkepörkölt tésztával pedig nagy sikert aratott. Ma is szép idő volt, így ma is a szabadban ettünk, de ma is volt, aki inkább bent fogyasztotta el az ebédjét.
Ebéd után azt gondolták kikapcsolódást jelent majd kicsit duplózni, de nem véletlenül játszottunk előtte kint egy kicsit "gyilkososat", ahol szintén mimikával nyomozzuk ki a "gyilkos" személyét, játszottunk még „család” keresőt… bizony nem szimpla építés következett. Három egyforma adag elemből az egyikből felépítettem egy alakzatot, majd a csapatoknak futárt kellett választani. A futárok papírt, ceruzát kaptak és megnézhették az addigra elrejtett formát. Rajzolhattak, színezhettek, majd vitték saját csapatuknak az információt, annyi, hogy nem beszélhettek. A cél az volt, hogy az általam felépített alakzat pontos mását lássuk viszont.
Készülnek a memo-k a "Futárok" által, hogy ezek alapján - korlátozott és non-verbális - kommunikációs eszközökkel építtessék fel csapatukkal a "távoli" mű hű mását.
A "Futárok" dolga nem volt könnyű, hiszen Csapataik is csak a játék során jöttek rá, hogy mennyi minden figyelembevételével tudják kitalálni egy-egy elem pozícióját, színét, stb...
Erről készítettem ezt a kis összefoglaló videót, volt itt minden, az eredmény pedig… nos majdnem tökéletes alkotások.
A riporter is kérdezett ma, majd az interjúalanyokból riporterek lettek, ráadásként még a hallgatóság is tehetett fel kérdéseket.
Azt nagyon élvezték, hogy engem is kérdezhettek, de ezen kívül ide muszáj leírnom egy személyes érintettségű szösszenetet.. "alany" az első nap legzárkózottabbnak tűnő kislány, majd egy másik táborozótól hirtelen elhangzik a kérdés: „Neked hogy tetszik ez a tábor?” – pillanatra megállt bennem a levegő, én ezt így egyenesen egész hét alatt nem kérdeztem meg tőlük. Nem kellett sokáig várnom, egy széles, gyönyörű mosoly kíséretében azonnal érkezett a válasz: „Imááádom!”.
Nos, ez az, ami miatt megéri kora reggel bemenni, sokat készülni, valóban korrekt tematikát összerakni, figyelni mindenkire, magyarul nem csak megőrizni és túlélni a tábort, hanem munkát, szívet és lelket tenni bele. Holnap péntek, jövök a holnapi beszámolóval és heti záró gondolatokkal. Réka
Kommentarer